Az Éjszaka Császára

Azt hitték sokan vége, de csak most kezdődik.

Úgy látták sokan eltűnt, de csak most fog felemelkedni.

Úgy érezték nincs itt, de mindig itt figyelt valahol.

Az árnyékból les; maga az árnyék, nincs semmi

Hozzá fogható, szépsége páratlan, ő az éj,

Ő nekem minden, foglya vagyok az éjszakának

Ébenfekete lelkének én is darabja vagyok.

Magányomba rejtve, míg rám nem találnak,

Csak ő szól hozzám, de így is csak suttogva,

Nehogy ijedtség támadjon bennem hirtele

Lététől mert ő bennem van, bennem is volt,

Mily' szerencsés vagyok, hogy ezáltal ismerem

Éjszínű lelkembe ő varázsol holdfényt.

Mint bagoly, éjszaka nélkül én sem léteznék,

Kell nekem, hogy éljek (vagy haljak). Vigyázz

Rám, tartsd rajtam az éjnek két szemét!