Kísértet

Ez nem álom, nincs belole ébredés,

Két világ közt nincsen fény és nincs sötét.

Az égre nézek, de hol vannak a csillagok?

Mindent látok, de belül mégis vak vagyok.

[Szóló: Pihe]

Ébren alszom, álmok nélkül álmodom.

Úton járok, de hová lépek, nem tudom.

A pokol tüze soha nem égethet el,

Törött szárnnyal nem repülhetek innen el.

[Ref:]

Minden éjjel, ha aludni térsz,

És egy imát mondasz a lelkemért,

Én hallom, hiszen nem mentem el,

De itt sem vagyok, hogy veled legyek.

Én vagyok az álom.

Nem éget úgy semmi, mint az örök fagy,

Minden éjjel, ha az alvó nap magamra hagy.

Itt bolyongok, mert sorsom örök kárhozat,

Rettegsz tolem, de én vagyok az áldozat.

[Szóló: Pihe]

[Ref:]

Minden éjjel, ha aludni térsz,

És egy imát mondasz a lelkemért,

Én hallom, hiszen nem mentem el,

De itt sem vagyok, hogy veled legyek.

Én voltam az álom, mit álmodtál,

Egy elfeledett emlék volt csupán,

De egy elmúlt élet ködös képe

Elhalványul már.

[Szóló: Pihe]

Késo már, nem élek és nem halok,

Szólnék hozzád, de hangomat már nem hallod.

Soha többé nem hívsz engem, jól tudom,

Két világ közt sehová se tartozom.

[Ref.]