Beforratlan sebek

Life guess is scars, will always heal man

Ayo, my scars are showin, and these bars of emotion

But I've come to realize that this is part of growing

Children of Distance - Beforratlan sebek

I've done wrong but these mistakes will always teach me

To keep my head straight, and find the best way

To keep living good while a release the dead way

That brings me down, drowning and sorrow,

Everydays are blessin so I'm counting tomorrows

'Cause the next day can bring the answer

The future means I'm not living backwards

Pain isn't stay in my suffering is optional

Life is hard, we strugglin through obstacles

So was in? here and think about my life my reasons to rhyme

And the thoughts that I give to sound,

Beforratlan sebek

It'll make me real, tho' It'll take me longer

Children of Distance - Beforratlan sebek lyrics

A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,

Könnyeim hullnak, a párnára borulva

Sírok egy végtelen könyvet lapozva.

Beforratlan sebek

Szépen lassan eltűnnek a képek,

Sebeim maradnak, nyitva a világnak,

Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak

Könnycsepp fut az arcomon mikor az ágyam mellé térdelek,

Uram miért nem értelek? Mond, meg miért nem mondod azt hogy ég veled?

Őszintén remélem, tévedek, de rám tekintetedet nem veted,

Children of Distance

Lehullt az eső hangom már a köddel száll az égig,

A napsugár a felhők között fájdalmam híre miatt fénylik.

Nem vágyom a jóra nem vágyok dicsőítő szóra

Soha nem kértem semmit az égtől még nem jött el az az óra

Csak egy csalódott srác vagyok ki a semmi közepéről érkezett,

Kinek fáj ha szíven döfik, mikor azt ordítják hogy ég veled.

Vérzik a szívem, mikor a fájó múltra gondolok,

Igazad volt te tudtad egyszer majd a gonosz felé fordulok.

Néha tested megremegett de én mindig megfogtam kezedet,

Két szemedbe nézve magamat láttam, ki a rosszról megfeledkezett.

Elmúltak a fájó rossz idők de a hegek megmaradtak,

Maradnak is, míg a föld alá nem raknak.

Lassan elteltek az évek, és most bevillannak képek

Nem tudom, mit tehetnék még nem tudom mit érzek

Volt, hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom

Nekem te voltál a lány akire örökké kell várnom

Hidd el nekem, sajnálom, tudom, nem tudsz többé szeretni

Most egy új utat kell keresni, és veled együtt feledni

Children of Distance - Beforratlan sebek

És bánni fogok minden sort, ameddig csak élek

Mert fontos voltál nekem érzem, talán több mint barát

S így próbálom most megdönteni szíved erős falát

Csak, hogy megbocsásson, s végre én is megnyugodjak egyszer

Mert nem forrt be a seb, de talán enyhíthetem ezzel

Mert bár nem beszélünk róla de megtörtént mi tudjuk

Csak két ismerős vagyunk kiknek volt még közös múltjuk

De vajon lesz e jövőnk, erre tőled várok választ

De ne is mondj még semmit ha az kételyeket támaszt

Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél

Mint egy angyal olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél,

Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem,

Bizsergető érzés járta át testem, tudtam ez lesz a végzetem.

Ha egyet kívánhatnék az Te lennél tündöklő éjszakám

Fényes nappalom, édes angyalom a felhők fölül nézz ma rám

Vesd le rám tekinteted és borítsd rám a szárnyaid,

Miként egykor én takartalak be és teljesítettem vágyaid.

Children of Distance

Most pedig úgy hullik az eső ahogy a könnyem hullt mikor szétváltunk.

Tudtam én is nagyon jól hogy semmi sem tart örökké

Pedig Te voltál az egyetlen, aki velem törődtél

Fázom, vacogok, a halál hideg arca simogat,

Nem a nyári virág eső, ami ránk dobálta a szirmokat,

Most virág borítja sírodat, előtte itt állok az esőben

Hallom a hangod, ahogy hívogat, a félelmeim legyőztem.

Az a szenvedés hogy élek, nélküled létezem de minek,

Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek.

De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein

És az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim.