Pusztítástan

Ezeréves lélek költözz belém újra,

Friss elmét adj, s himnuszt ajkaimra,

Hó fátyolként ültess, őrültek szemére,

Testem minden zsírját, süsd vakok kenyerére,

Rejtett, féltett szent erő,

bujdosó lélek törj elő,

Gyújts tüzet bűneim ravatalán,

ajtót nyit neked a zord magány,

Vérben ázó agyam diktál,

szolgáló kezem jegyzetel,

Isten hívlak fiad itt áll,

mutasd meg kit félni kell,

Nekem, nem volt elég amit az élet adott,

Mindig, arra vágytam amit megtagadott,

És most, lázas szemem nem gyógyítja jóság,

Megfertőz és kínoz, minden álltatosság,

Ismeretlen csendes lélek, mélybe vagy magasba szállsz,

Sorunk sóhajt rég eltévedt, tükrök játéka holdsugár,

Kettőnk sorsa kéz a kézben,

Bokáig sárban, térdig vérben,

Holtak kútját nyitjuk-zárjuk,

Az egyensúlyt így vigyázzuk,

Arany csőrű árnyék szárnyú,

Gőgös reptű átok varjú,

Feltársz holt lelkeknek ösvényt,

Égi hidat kárhozó örvényt,

Egy percet még adjál nékem,

Meg kell tudnom miért éltem,

Aztán jöhet értem bármi,

Örvényt, hidat vágyom látni.