F.M. Dosztojevszkij

Egy hfehr jszakn Fjodor Mihajlovics

Ptervrott megll, mgtte senki sincs

csak egyvalaki,

s mert sejti hogy ki,

htra se nzve szl Fjodor Mihajlovics:

"Szlj, rdg, mi dolgod velem? Rviden szt kerts!

Aztn iszkiri!

Nem llhatlak ki!"

"Mg ifj r n, Fjodor Mihajlovics,

- szlt egy hang a ht mgl - jvje drga kincs,

s a cr ellen itt

sszeeskszik..."

"Vszes e trsasg, amelynek tagja lett,

Prizst kpzel ide Ptervr helyett,

mind csupa gg,

sszeeskvk."

"De mr holnap reggelen lncban lesz, bizony,

s lakni fogja majd, megjsolhatom,

nyolc ven t

Szibrit!"

"Hoh - nevet fl erre fel Fjodor Mihajlovics -

rnak a tapasztalat, a szenveds drga kincs!

Lssuk teht

Szibrit!"

"Mg ifj r n - szl az rdg ott -

jobb ht, ha folytatom mg a jslatot,

mert lesz egy fanyar,

fura kanyar..."

"Mert j, mondjuk szenved ott, Fjodor Mihajlovics,

s midn visszatr, sok akadlya nincs,

a nagy knyveket

rhatja meg. Amde most figyeljen, Btyuska!"

"Mert e nagy mvekben kromolja majd

rgenvolt trsait, kikkel most sszetart,

s a cr ellen itt

sszeeskszik."

"s Prizs fert lesz az j eszmivel,

a 'mirt' helyett csak a 'hogyan'-t keresi majd, mivel

rdekesek

az emberek."

"Igy jut el az emberhez az intzmny helyett

- szlt a hang s nevetett, ott a ht megett -

Hihihihi,

Dosztojevszkij!"

Igy maradt vgl ott Fjodor Mihajlovics,

rzva zg fejt, egy gondolata sincs,

hogy itt mi lesz, ki rti ezt?

Hogy itt mi lesz, ki rti ezt?

Gondolat helyett

gondolatmenet.