Winkler és Eldeé a hajóra mennek

Úgy 11 tájban, a cukrászdába valaki hogyha belép

még meglátja álma mai mágusait: Winklert és Eldée-t,

akik a kávéba tejet most kevernek épp.

És az asztaluk mellett is ott van velük

ernyőjük ráncába bújva egy etűd

ami a hangjait tekintve egyszerű ugyan,

de meggyőző mágikus hatalma van.

Éveken át csak a szertartások,

amiket a nők, akik ott voltak, tagadnak mások

előtt. És ahogy a közértbe mennek

reggeliért, végül nem hisznek ennek

a látomásnak, amit úgy éltek át

mint a szemeik előtt lepergetett filmek hadát,

mikben a hősöknek reggelre illatos fürdő,

narancslé meg némi kávé dukált.

Winkler és Eldée a hajóra mennek, de mindazonáltal

mindazon általmennek, amin ekkor szokás:

álmodozás.

Winkler és Eldée a Körúton állnak

és az arcukon serkedő másnapos szakállnak

a mibenlétéről fecsegve lesik:

hoz-e a sors valami villamost nekik.

Pedig a lelkük mélyén egy hajóra vágynak,

amit a déli tengereken átmuzsikálnak,

a bárban várva megy egy árva hajnali vendég utolsó óhaját

Winkler és Eldée a hajóra mennek, de mindazonáltal

mindazon általmennek, amin ekkor szokás:

álmodozás.

Képzeletükben ez egy latin hajó,

amin a fedélzeten is úszik, ha jó

az idő, néhány kis bikinibe bújt nő.

Nem áll, nem megy és nincs is idő

ott a hajón. Csak Winkler és Eldée állnak

A megállóban, akár szerelmespárnak

is nézhetnénk őket a színház felől,

de túl nagy a szél és a hajó bedől.