Zazie az ágyban

Vannak napok, mikor Eldée egy kicsit

A múltjába révedve, mogyorós csokit

is majszolva, emléket idéz és ilyen-

kor össze is mossa a múlt és a jelen-

kor álmait: valami zagyva péppé

Pé-préseli összes kis gáláns és széppé

már nem tehető, vagy malac kalandját

és Eldée szavai, mint afféle hangyák

Csak látszólag haladnak egy irányba

Ahogy a történet újabb és újabb lányba

Tesz utalást, haladva évről évre

De visszatér mindig egy furcsa kis névre

Amiről nem túl sok valódi élménye maradt

És azok is elbújnak egy rongyszőnyeg alatt

De biztos, hogy kilencven-valahányban

Még baromi jó volt a Zazie az ágyban.

Rfr. Za-za-za-za-Za-za-za-zaZa-za-za-za

Zazie az ágyban:/

Persze lehet, hogy még ma is - gondolja Eldée

És már el is képzeli, ahogy felemelné

a telefont, a csörgésből nem is sejtve

hogy a másik végén a pofára ejtve

valaha elhagyott Zazie-ka lóg

Aki a rádióban hallva e számot, egy szót

Most Eldée-vel váltana arról, hogy miért

Csak a szexre emlékszik? "Csak ennyit ért

A hónapok sora, az édes álmok,

A versek, amiket írtál és a délutánok,

Mikor a butikhoz elém jöttél és együtt

Megfogadtuk, hogy mind leszedjük

A csillagokat az égről és szépen

A helyükbe szállunk és fent az égen

Majd mi fogunk ragyogni, ketten az Ikrek,

És az rendben van persze, hogy végül nem így lett,

De menj el francba, Eldée, ha mára

Nem emlékszel a sok csodára

Csak arra, hogy kilencven-valahányban

mennyire jó voltam neked az ágyban..."