Rézcső

Az a rézcső, ami a vizet hozza, zöld rozsdás lesz egyszer

Az a kémcső, amiben por a szív, párás áttetsző rendszer,

Az az arc, ami bentről csillog, csak tekintet lesz egyszer,

Az a szem, ami nekem tetszik, holnap csak turistatenger,

Az az óra, amelyik bezár minket, elem nélkül nem jár,

Az a gép, ami a testem kér még energiát adjál,

Az a pénz, ami a hasznot hozza, semmi nem lesz egszer,

Az a füst, ami megutaztat, több komponensű vegyszer,

Az a könyv, ami az igét mondja, emlékből van írva,

Az a könny, ami sósan is csíp, tényleg ki lett sírva,

Az a pont, amin elindultunk, atomjaira van bontva,

Az a hely, ami rajtunk múlik, a lelkünkre van bízva,

Az a ránc, ami előbukkan, soha nem megy vissza,

Az az ősz, ami veled hullik, a hajszálvékony titka

Az a ránc ami előbukkan, soha nem megy vissza,

Az az ősz, ami veled hullik, a hajszálvékony titka,

Az a gép ami egyszer felszállt mehet még egy útra,

Az a gyár ami kifüstölte magát termelhet újra,

Az a kéz ami a jövőt nyújtja, májfoltos lesz egyszer,

De ez a láb még gyorsabban jön hozzám, mint megy reggel,

Az a kilincs ujjlenyomat-tárhely, a nyomozóknak vagyon,

Az a bugyi soha nem tetszett, aki hordta az jött be nagyon.