Szállok a Dallal

Gyermekként álmodtam és azt hittem úgy lesz,

Hittem az életben és nem fájt a szívem.

Tudtam, hogy én váltom meg majd a világot,

Láttam a jövőmet és semmi sem bántott.

Lelkemben mindig ott volt valami dallam,

Tudtam, hogy elmondhatok bármit egy dalban,

És hogy ha szeretném elszállok innen,

Ez a dal majd repít, a szárnyán visz engem.

De miért csak én repüljek, hogyha más is szállhat,

De miért ne adjak dalban szárnyat, az egész világnak.

Ez a dal most száll, és lehet, hogy téged megtalál,

Így megismerhetsz engem, hogy mi az, amire szívem vár,

Én is szállok e dallal, magasan repülök most feléd,

Neked adom e dalt és vele együtt a szívem is tiéd.

Csalódtam sokszor már és sok mindent bánok,

A mélyből én inkább a magasba vágyom.

Hiába mondanád, hogy nem hiszel bennem,

Én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem.

Addig amíg szól a dal, az én szívemben,

Addig gondolatban szárnyalok a fellegekben.

Mindig várok rád, míg van elég erő a szívemben,

Soha nem adom fel, ne is kérd, ezt nem teszem,

Mindig harcolok érted, küzdeni fogok, míg bírja szívem

Nem adom fel, hiszen mindig küzdeni kell.