Belsõ Tûz

Elszáll a szó, a szél szárnyán

A szívekre rátalál.

Én megadom a választ,

Ha valaki fél,

Mert valahol mindig meghal a remény.

De a szónak súlyát

Igen, érzem már

Ide tömegek jönnek a reményért

Én megadom a választ,

Ha valaki fél

Mert ugyanúgy éltem azelõtt, nemrég...

Érzem a belsõ tûzben,

Mely bennem lángol

És tovább él, ha érzed

És újból kéred, újból mondom:

Van remény!!!

Egy prófétát éltetnek,

Egy próféta köztük él

Egy üzenet az égbõl

Mely hirdeti a Fényt

Ez az igazi, tiszta Ébredés

Érzem a belsõ tûzben,

Mely bennem lángol

És tovább él, ha érzed

És újból kéred, újból mondom:

Van remény!!!

Akarom, hogy mindenki meglássa,

Hogy újból megtalálja,

Érezze újból át

Az örök élet mindenkire vár

De az álmainkat meg kell élnünk,

Vagy el kell érnünk itt lenn a Földön...

II. Éjfél

Egyedül ért el az éjfél

Hazaértem, a nap végén

Odafenn a lány már alszik

A csendbe olvadt a sötétség

Valahol az álom határán,

Hol a test is súlytalan

A varázslat formát öltött

Érint egy kéz, fénykönnyû kéz

Angyali lény - arcomba néz...

III. A végsõ igazság

ANGYAL: "Tudod a titkot a fényrõl,

Hogy honnan, mindegy

A bátorságod, hogy elmondd,

Az nekünk túl sok már.

Ne hidd, hogy jobban élnek majd

Vakhitük tévedés

A szép szó úgy sem használ már

Könnyítsd meg a szenvedést!"

IV. Kétségek közt

És újból itt a reggel

És mégis nehéz szívvel

Indulok, hogy hirdessem az új igét...

Mi lesz, ha félreértik,

Mi lesz, ha nem fogják fel

És önként indulnak fény felé?