Föld És Ég

Tekerek aztán szívok és fújom a füstjét,

Fotelben lábam egy puffon, a TV-met nézem.

Csodálkozom, hogy miért történik meg ismét,

Ami már megtörtént velem, nem is olyan régen...

Egyedül vagyok, a magány a vendég nálam.

Hajnal van, hallom, horkol a város.

Hiába hívom, nem jön a szememre álom,

Persze, minek is jönne, én nem vagyok álmos...

Semmi nincs, amit még nem mondtam el,

A kérdésedre, csak a csend felel.

Se a Föld, se az Ég, se a zöld, se a kék,

Se a Nap, se a Hold, nélküled nem olyan amilyen volt.

Se a Tûz, se a víz, se a szag, se az íz,

Se a jó, se a rossz, nyugalmat

Nincs már ami hoz, nincs már ami hoz.

Itt állok látod, mossa a testemet,

A hang, a fény, a füst lassan maga alá temet.

Itt állok látod, és ha erre születtem

Hát, majd egyedül töltök el, minden éjszakát!!

Semmi nincs, amit még nem mondtam el,

A kérdésedre, csak a csend felel.

Se a Föld, se az Ég, se a zöld, se a kék,

Se a Nap, se a Hold, nélküled nem olyan amilyen volt.

Se a forma, se a szín, se az öröm, se a kín,

Se a már, se a még, nyugalmat nem adnak rég.

Se a füst, se a por, se a nõk, se a bor,

Se a szív, se az ész, se a terv, se a kész,

Se a nappal, se az éj, nincs semmilyen szenvedély,

Ami nálad jobban kell, és ez soha nem múlik el!!

Se a tûz, se a víz, se a szag, se az íz,

Se a jó, se a rossz, nyugalmat,

Nincs már ami hoz, nincs már ami hoz,

Se a Föld, se az Ég, se a zöld, se a kék,

Se a Nap, se a Hold, nélküled nem olyan amilyen volt.

Se a forma, se a szín, se az öröm, se a kín,

Se a már, se a még, nyugalmat nem adnak rég.

Se a füst, se a por, se a nõk, se a bor,

Se a szív, se az ész, se a terv, se a kész,

Se a nappal, se az éj, nincs semmilyen szenvedély,

Ami nálad jobban kell, és ez soha nem múlik el!!

Se a tûz, se a víz, se a szag, se az íz,

Se a jó, se a rossz, nyugalmat,

Nincs már ami hoz, nincs már ami hoz,