Maradj a Hangszernél

Az igazgató ordít, a gimnázium zeng

A kijáratig vezet, a mutatóujja fent

Vissza se gyere, vagy tövig vágasd le

Mert ilyen hajjal ide többé nem is jöhetsz be

A barátom a parkban egy újabb cigit nyújt

Az elvei tiszták, az élet bonyolult

Mondja, vár rám a csapat, mely bátran ellenáll

Mert tovább ezt az önkényt mi nem tűrhetjük már

És kipirulva suttog a kis vörös barátnőm

Ő velem együtt dolgozna egy boldog jövőn

Mi ott leszünk az élen, ha fordul a világ

Egy öregember végigmér és ballag tovább

Az én szívem is lüktet, a szégyen engem ért

Én lázadnék, és nekem bőven lenne is miért

De az öreg megint ott áll és újra végigmér

Nekem azt jelenti: maradj a hangszernél

A park helyén egy hotel, fényes fogadás

A tökéletes rendre itt egy ajtóőr vigyáz

Uram, hol hagyta a zakót, és a nyakkendőt?

A Metró klubban is így volt sok évvel ezelőtt

Már fordulnék is vissza, épp csak utolér

A barátom ölel: „Kösz, hogy eljöttél!”

A pezsgő is hideg, egy pohár még nem árt

Mi emlékszünk a padra, ami pontosan itt állt

S a riporter kérdez, s ő felel angolul

Őszinte és lelkes, már ő itt az úr

„Megnyertük a csatát, mit sosem adtunk fel”

S a vörös hajú szépasszony csak rá figyel

S a régi hangon súgja, a férje számít rám

Minek az a gitár, más kell ezután

De az öreg újra ott áll, és megint végigmér

Azt jelenti nekem, maradj a hangszernél

A siker égig ér, és ott mosolyog rám

A barátom az újságok címoldalán

Igaz, alig-alig értem, hogy mi az, amit mond

De a nyakkendőin látom, azért nincs itt túl nagy gond

Vagyok, aki voltam, ez nekem így elég

És nem törődöm azzal, hogy mi is kéne még

Mert a családom s a kutyám jó hozzám

És nem vagyok otthon senkinek vasárnap délután

Fizettünk sokan az ábrándokért

S forgatták mások a föld kerekét

Bár néha nem is tudom, mi az, ami hajt

Csak próbálom a zajban játszani a dalt

És az öreg néha eljön, megáll, s végigmér

S csak bólint: maradj a hangszernél