Jégvirág

Hófödte táj...

Egy holló fagyott szárnnyal száll

Tarkopasz fák...

Rémálma valósággá vált

Amerre néz, csakis pusztaságot lát

Élelem nélkül várja a biztos halált

Hóvihar sûrûjében keresi a célját

Ily szörnyû telet eddig soha nem élt még át

Csillogó jégvirág...

Egy fagyott ablakpárkány,

Mint egy délibáb

Reményfoltként száll

Kémény, melybõl füst tör fel, kioltva a jeges kínt

Õ lassan követi a rozsdás sínt...

Hófödte tér...

A körúton csak porhót fúj a szél

Szoborként néz...

Elfogadni még mindig nehéz

Az emberek alszanak még

Bár kinyithatná a varázsszelencét

Csak egy kívánság, mit kér

Hozzon élelmet a szél

Csillogó jégvirág...

Egy fagyott ablakpárkány,

Mint egy délibáb

Reményfoltként száll

Kémény, melybõl füst tör fel, kioltva a jeges kínt

Õ lassan követi a rozsdás sínt...

Vörösen izzón, a távolból

Mint ragyogó tulipán

Feléledt tán a remény?

Íme egy kicsi lány

'Mondd, miért, ó miért állsz itt

Nagy, fekete madár?

Ha itt maradsz éhesen

Elragad a halál

De én majd megmentelek', szólt

S szaladt a kis leány

Majd vöröslõ, szép ruhájában

Magokat hoz talán...

És száll, csak száll a téren át,

Hiába a hó és jég

Nem feledi sohasem azt

Ki megmentette életét

Csillogó jégvirág...

Egy fagyott ablakpárkány,

Mint egy délibáb

Reményfoltként száll

Kémény, melybõl füst tör fel, kioltva a jeges kínt

Most újra kinyithatja szárnyait...