Starfall

Egyetlen felhõ sincs fent a magas égen,

Könnyû virágillat száll szerte-szét a szélben.

Egy bagoly pislog fent a zöld ágakon,

Ki mint pillangó – repül könnyû szárnyakon.

Éles barna szemével az eget kémleli

De szertenéz, s mit annyira keres, nem leli.

Hófehér szárnyait kitárja – felröppen,

Csillogó csillagfény világítja útját az éjben.

Szárnyain szinte lebeg a szélnek hullámain

Csak repül-repül át a magas hegyeknek ormain.

De fény villan - egyszer csak a sötétség felragyog;

Felpillant az égre, nézve a sok hullócsillagot.

Éles barna szemével az eget kémleli

De szertenéz, s mit annyira keres, nem leli.

Hófehér szárnyait kitárja – felröppen,

Csillogó csillagfény világítja útját az éjben.

Leszáll egy magas fenyõfára,

Úgy néz fel a lehulló csodákra.

Szeme felragyog – szíve megremeg

Talán megtalálta azt, mit annyira keresett.

Szemében tükrözõdnek – tündértáncot járnak;

S tompa porfelhõben - valósággá válnak

Viharként tomboló - a sors, mit nekik szántak

S mint apró angyalok – a földre úgy szállnak.

Mert ami egyszer lehull az éjjeli égrõl,

És utoljára ad a világnak a csillogó fénybõl

Csillagporát elnyeli majd a messzeség

Miközben fent egy új csillagot szül az ég.