A Szikla Legendája

A Szikla Legendája (The Legend Of The Cliff)

Sem Maros két partján tenger csodafûvel,

sem imádságokval, sem jámbor énekvel,

nem tudták javasasszonyok megjajítani

a rég betegen halódó szegényembert.

Mondá egyszer öreg bába a szenvedõnek:

amaz magas sziklán csodás füvek teremnek,

öreget fiatalítnak, bajt gyógyítanak,

abból ha lehetne venni, vége a bajnak.

Sziklának nagy meredekjén ember sose járt,

hegyébe talán még a madár is félve szállt,

csak betegnek kicsiny fia tett erõs vigaszt:

utat lel a sziklán, s csodafûvel kórt mulaszt.

Feljutott hát végre, nagy üggyel, nagy bajjal,

talált majd a fûbõl, tépett is marékkal

de ahogy indult volna, az ösvény lezárult,

fel még csak jutott, de lefelé nem visz út.

Kiállt hát rögvest a szikla tetejébe,

gyógyírt megmutatta, majd rejtve ingébe,

búcsúzóul néhány szót még elkiáltott,

abban a pillanatban leugrott a mélybe

Így halt a fiú, ki apját oly erõst szerette,

hogy gyógyírért cserébe életét adta érte,

s azontúl fogva a sziklát nem nevezik másnak:

mindenki így ismeri: a Fiú sziklájának.