Ágnes Asszony

Ágnes asszony a patakban

Fehér lepedőjét mossa;

Fehér leplét, véres leplét

A futó hab elkapdossa.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Odagyűl az utcagyermek:

Ágnes asszony, mit mos kelmed?

"csitt te, csitt te! csibém vére

Keveré el a gyolcs leplet."

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Összefutnak a szomszédnők:

Ágnes asszony, hol a férjed?

"csillagom, hisz ottbenn alszik!

Ne menjünk be, mert fölébred."

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Jön a hajdu: ágnes asszony,

A tömlöcbe gyere mostan.

"jaj, galambom, hogy' mehetnék,

Míg e foltot ki nem mostam!"

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mély a börtön: egy sugár-szál

Odaférni alig képes;

Egy sugár a börtön napja,

Éje pedig rémtül népes.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Szegény ágnes naphosszanta

Néz e kis világgal szembe,

Néz merően, - a sugárka

Mind beléfér egy fél szembe.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mert, alighogy félre fordul,

Rémek tánca van körűle;

Ha ez a kis fény nem volna,

Úgy gondolja: megőrűlne.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Ím azonban, időtelve,

Börtönének zárja nyílik:

Ágnes a törvény előtt

Megáll szépen, ahogy illik.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Öltözetjét rendbe hozza,

Kendőjére fordít gondot,

Szöghaját is megsimítja

Nehogy azt higgyék: megbomlott.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Hogy belép, a zöld asztalnál

Tisztes őszek űlnek sorra;

Szánalommal néznek ő rá,

Egy se mérges, vagy mogorva.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"fiam, ágnes, mit miveltél?

Szörnyü a bűn, terhes a vád;

Ki a tettet végrehajtá

Szeretőd ím maga vall rád."

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"ő bitón fog veszni holnap,

Ő, ki férjedet megölte;

Holtig vízen és kenyéren

Raboskodva bünhödöl te."

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Körültekint ágnes asszony,

Meggyőződni ép eszérül;

Hallja a hangot, érti a szót,

S míg azt érti: "meg nem őrül."

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

De amit férjéről mondtak

A szó oly visszásan tetszik;

Az világos csak, hogy őt

Haza többé nem eresztik.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.