Ötödik Nap

Élet tört fel dalaikból,

Lángolt szívükben a harag,

Iszony csengett szavaikból,

S testükből emeltek falat.

Nézték gyermekek halálát,

És csak sírtak tehetetlen.

A halál ölelte aráját, s

Népük maradt temetetlen.

"élő smaragdot kér a haragos úr,

Rám néz most minden,

Családom gyászba borul.

Egy éj, és elvégezve…

A csendet nézem, érzem

Lelkem messze szabadon száll,

Eggyé válok népem büszke őseivel

S véremtől gyógyul a föld."

Az ősök ősének eljöttekkor

Nem létezett még szó,

Csak hit, amely halált kívánt:

Szíveket faló.

Két erő vívta örök harcát

Téren innen és túl:

Az egyik tanított és épített,

A másik áldozott vadul.

"tollas kígyó, mondd, hogy létezhetsz,

Ha nem táplál a vér?!"

"a bölcs tudás, s a béke

A vérnél többet ér."

"márpedig én füstölgő tükör,

Én voltam itt előbb,

S tudásod már semmit sem ér

Ha vérzel színem előtt."

"taníts, érlelj, kutasd az újat

Békés-vértelen,

Mert az ötödik napban jár a világ,

S az időnk nem végtelen."

"épp' ezért kell gyilkolni,

Ezért ember-szívet falok,

Életben kell tartani

Az ötödik napot.

Letépett testrészekkel,

Ürülékkel díszítem magam,

Belekkel, zsigerekkel

Fonom be lobogó hajam.

Lenyúzott emberbőrbe öltözve

Éltetem a napot,

Mert így őrizhetjük meg,

Mit a teremtő ránk hagyott."

"elmegyek hát, de emlékezzetek:

Visszatérek még!

A keleti tengeren túlról jövök,

S velem lesz az ég!

Hagyjatok fel a gyilkolással,

S teremtsetek jövőt,

Az utat megmutattam,

És most gyűjtsetek erőt!"

Távoli kéklő hegyek között,

Magasan, tenger felett

Tovább élt a nép, amely

Áldozat szívet evett.

Tudásuk lassan elveszett,

És a múlt ködébe merült,

Véres templomaik árnya maradt csak,

A többi sírba került.

Élet tört fel…