Puszta Föld

Hetvenkedve erejével,

Tarjagos, bősz főurak,

Rimákkal, föld szemetével,

Honi méltóság így mulat.

Igricekkel, regősökkel

Övre ezüstös tükörrel,

Külhonba forgott szakáccsal,

Zeneszóval, muzsikával.

Öregebbje bortól kába,

Fiatalja asszonyt-hajtó,

Birtoki mindnek országa,

Senkinek fejet nem hajtó.

Legnagyobb részt hadba se száll,

Röhögé csak vérem kardot.

,,Király, mit főzött most: Övé,

Vívja meg maga a harcot!"

Fényes sereg állt fel mégis.

Felállt, s magát sánccal zárta.

Szekértábort láncra kötve,

Győzelemre, vagy halálra.

Erős tábor lett a veszte,

Erős tábor, és széthúzás.

Elmaradottakból új had kitelne,

Így veszett vérbe az ország.

Vérlángban a hajnal ködje, bíbor fénnyel kel a nap.

Seregeknek út-erődje, honra rontó áradat.

Az hadak színét találja vérbe fúlva pirkadat,

Fuss, király, véled az országnak reménye, védd magad!