Tavasz Dala

Tavasz Dala

Tán most lészen vége mindennek, mi szabad,

Idegen üldözi legjobbjaink, és mi marad,

Elfelejti majd, dicsõ õseink, múltunk,

Új hitet, új életet kell megtanulnunk.

Templomok épülnek majd szépligetinkben.

Nyomorult szolgaként barátunk a Nincsen.

Ha nem hiszünk magunktól,

Hiszünk majd parancsra, (s)

Végignézzük tétlenül, ha lelkeink akarja.

Újabb gyalázatra riad,

Anyám, gyötört, árva fiad,

Újabb gyalázatként, orvul,

Testvér testvértõl elfordul.

Refr.:

Tavasz, tavasz, szép zöld tavasz,

Ki mindeneket újítasz, fákat virágba borítasz,

De nekünk békét sosem hozhatsz!

Szállj fel, Sólyom, legyél csillag,

Maradj vélünk, nekünk pirkadj,

Hajnalhasadtáról hírt adj,

Mutass utat, hej, Kikelet!

Az ég, a föld hallja meg,

A tûz, a víz lássa meg,

A föld nyelje el, víz-ár borítsa el!

A jég, a kõ hallja meg,

Fény, sötét lássa meg,

A hamu elvakítsa, tûz-láng eméssze el!

Számûzze föld és ég,

El ne hagyja éhínség,

Sírját az erdei vad kaparja szét!

Az ég, a föld hallja meg,

A tûz, a víz lássa meg,

A föld nyelje el, víz-ár borítsa el!

Árva gyermek, kinek anyját máglyára dobták,

Falvak népe, kinek hátát szöggel ostorozták,

Regösink, gyógyítóink tûzzel megvakítva,

Új hit jele karddal a húsukba szakítva.

Rovásbotok lángra vetve, törve, meggyalázva,

Õseleink szent csontjai trágyadombra hányva,

Védbástyáink lángtengerben nyelte el a föld.

Maradt a nép, rémült, szolga, rab igába tört.

Újabb gyalázatra riad,

Anyám, gyötört, árva fiad,

Újabb gyalázatként, orvul,

Testvér testvértõl elfordul.

Refr.:

Tavasz, tavasz, szép zöld tavasz,

Ki mindeneket újítasz, fákat virágba borítasz,

De nekünk békét sosem hozhatsz!

Szállj fel, Sólyom, legyél csillag,

Maradj vélünk, nekünk pirkadj,

Hajnalhasadtáról hírt adj,

Mutass utat, hej, Kikelet!